Nevezés: A versenyekre minden esetben előre kell nevezni. Ez jelenthet pár hetet, de akár több hónapot is, a futam kiírásától függően. A legrangosabb versenyekre mindig hónapokkal korábban kell jelentkezni, ilyenkor általában a nevezési díjat is több részletben, meghatározott időpontokban kell megfizetni, feltéve, hogy az adott ló végig „állva marad”. Mert ha valakit menet közben visszaléptetnek, értelemszerűen az újabb részleteket sem kell megfizetni utána, de az addig befizetett pénz elvész.

Például a Royal Ascot-on rendezett King’s Stand Stakes-re két hónappal a verseny előtt kell nevezni 1050 angol fontért, majd egy hónappal előtte további 1200 font dukál, végül, ha az adott ló el is indul, az még 750 font. Ami összesen „csak” 3000. Utónevezni ugyanis lehet két héttel a verseny előtt is, de már 30 000 fontért! Az összeg „büntető jellege” nem véletlen: nevezze mindenki időben a lovát, és fizessen, amíg lát egy kis esélyt az akár hónapokkal később megrendezendő futamban való jó szereplésre. A tulajdonosok pedig bizakodnak, tehát sokan nevezik a lovaikat, de ha menet közben nem az elképzelésüknek megfelelően alakul a ló formája, rögvest vissza is léptetik, hogy ne vigyen több pénzt. A példaként vett 2011-es King’s Stand Stakes-re 59 lovat neveztek, majd 35-en maradtak állva a második körre, végül 19-en indultak a futamban, azaz máris összejött közel 120 ezer font a nevezésekből, ami a 300 ezer fontos versenydíj 40%-a.

Igazi művészet megtervezni, hogy egy adott lovat hová neveznek. Ha ugyanis túl erős versenyeket néz ki a tréner/tulajdonos, akkor nemcsak a nevezési díjak kerülnek sok pénzébe, hanem a ló sem hoz versenydíjat (mert futamonként csak az 5-6 legjobbat díjazzák). Ha viszont túl könnyű futamokban indítják, akkor relatíve olcsóbbak a nevezési díjak, de a versenydíjak sem lesznek magasak. Sokan ezért több forgatókönyvben gondolkodnak, és egy-egy időszakra több versenybe is benevezik a lovat, aztán az eredményei és a formája függvényében döntenek róla, hogy melyekben hagyják állva.

Zsokéválasztás: A lovasokat az idomár kéri fel (többnyire a tulajdonossal egyeztetve), akiknek lovaglópénz (fix összeg) és meghatározott százalék jár a versenydíjból (utóbbi miatt a legkeresettebb zsokék akár mérlegelhetik is, melyik lóval látják a legjobb esélyt a legmagasabb versenydíjra). Hogy ezen felül fizet-e valaki a zsokénak, és mennyit, az kettejük titka. Külföldi lovas esetében az útiköltség megfizetése bevett szokás, összege azon tulajdonosok között oszlik meg, akiknek a lovait a zsoké az adott versenynapon viszi. A lovasok ilyenkor mindig mérlegelik, hogy mivel egy napon csak egy adott pályán tudnak versenyezni, ott milyen pénzdíjakat nyerhetnek. Ez hazánkban és a környező országokban nem nagy dilemma, lévén kevés a pálya, de például Angliában és Írországban 90, Franciaországban 143 (ebből 22 számít nagyobbnak), és Németországban is több mint 40 versenypálya található (bár ezek között akad néhány, ahol csupán egy-két versenynapot tartanak).

Ha a zsoké már elfogad egy felkérést és leszerződik rá, abból nem illik visszakozni (kivéve, ha sérült). A legjobbakat így idejében „le kell foglalni”. Hiába szeretett volna Soumillon 2010 augusztusában eljönni Budapestre Overdose-t lovagolni, nem tehette, mert Dózi versenye csak jóval az után lett kiírva, hogy ő már elfogadott egy felkérést az ugyanaznap megrendezett Német Derbyre.

A tulajdonos a zsoké sérülése (vagy nagyon ritka esetben rossz formája) láttán az adott verseny indítása előtt is változtathat, és felkérhet mást a lovára. Ám ilyenkor már csak azokból választhat, akik jelen vannak, az adott versenyben nem érdekeltek, és vállalják a felkérést.

A zsoké csak elvétve visz lovat munkában, a felkészülés során ez a munkalovas (lovász) feladata. Ilyenre például akkor kerül sor, ha a zsoké tudása vagy ismerete szükséges az adott ló felkészültségének lemérésére.

Istállólovas: A legnagyobb istállók, amelyek esetenként több száz lovat is versenyeztethetnek, általában saját lovas(oka)t szerződtetnek. Ilyenkor az istálló dönt róla, hogy mely versenyben mely lovukat melyik állandó lovasuk vigye.

A legtöbb istállólovasnak megengedik, hogy azokban a futamokban, ahol az istállónak nincs érdekeltsége, más istállók lovait vigyék, vagy egy-egy olyan napon, amikor nincs indulójuk, a zsoké oda szerződjön, ahová akar. Ez az istállónak is jó, hiszen minél több futamban és pályán versenyez a zsoké, annál nagyobb eséllyel érhet el jó eredményt az ő lovukkal is, a megfelelő pályaismeret ugyanis nélkülözhetetlen a sikerhez. Christophe Soumillon is csak istállója engedélyével vihette Overdose-t Budapesten és Baden-Badenben. A Kincsem Parkban Overdose futama előtt két másik versenyben is lovagolt, hogy minél jobban megismerje a pályát.

A zsokék dresszei: A lovasok minden versenyben a ló istállójának/tulajdonosának regisztrált versenyszíneit viselik, akik igyekeznek minél jellegzetesebb, egyedi színkombinációt/mintát választani. Ha egy versenyben egyazon istálló több lova is indul, akkor a zsokéik dresszeinek is megkülönböztethetőnek kell lenniük. Általában csekély az eltérés, például más a sapkájuk színe, kereszt- vagy vállszalagot viselnek.

Hölgy lovasok: Az amatőrök között több nőt találunk, a profik között sajnos már kevesebbet. Angliában Hayley Turner sikereinek köszönhetően egyre többen állnak zsokénak közülük. Az angol hölgy 2011-ben első nőként Group I-es futamot nyert, sőt alig egy hónapon belül duplázott (July Cup és Nunthorpe Stakes – mindkettő sprint), és ő volt az első női zsoké, aki egy évben 100 nyerőt lovagolt (2008). A Kincsem Parkban hagyomány, hogy a derbynapon külön amatőrversenyt rendeznek a hölgy lovasok számára.